Miért ciki a túlterheltségről beszélni? Nem értem, hogy a társadalom nagy része miért kizárólag a produktivitásban méri az értékét. Vagy lehet, hogy csak én vagyok az, mindig találkozom ezzel a jelenséggel. Mi ennek az oka? Miért érzik úgy az emberek, hogy nincs idejük pihenni vagy élvezni az életet? És miért éreznek bűntudatot – mint mostanában én is -, ha a munka mellett mással is szeretnének időt tölteni? Szerintem ennek fő oka a produktivitás iránti megszállottság – minden arról szól, hogy mennyi mindent tudsz megcsinálni, befejezni egy nap, egy hét vagy egy hónap alatt. Az emberek azzal mérik az értéküket, hogy mennyit termelnek, nem pedig azzal, hogy mennyire jó érzés a közelükben lenni, vagy hogy mennyi örömteli pillanatuk és értékes kapcsolatuk van, illetve mennyit tesznek az önmagukkal való kapcsolatért.
A húszas éveim végén járó nő vagyok, és mostanában nagyon fáradtnak érzem magam. Nem arról van szó, hogy nem alszom eleget, de mindig van valami tennivaló. Dolgoznom kell, iskolába kell mennem, bevásárolni, vacsorát főzni és így tovább. Úgy érzem, hogy állandóan csinálok valamit, és soha nem hagyom abba. Egyre tudatosabban szakítok magamnak időt az utóbbi években, mégis vannak ilyen időszakok.